Az es� illata

„A szerelem (...) olyan, mint a felh�k az �gen, miel�tt el�b�jik a nap. Nem �rintheted meg �ket, j�l tudod, de �rzed az es� illat�t, a vir�gok �s a szomjas f�ld �r�m�t egy forr� nap ut�n. A szerelmet sem tudod meg�rinteni, de �rzed a boldogs�got, amely mindent �that.” 

 M�r k�t h�napja nem esett egy szemes� sem, a forr�s�g elviselhetetlen volt minden �l�l�ny sz�m�ra. A forr� ny�ri utc�n m�r csak a t�csk�k hangj�t lehetett hallani, hangos ciripel�s�k m�r-m�r b�ntotta az emberi f�let. K�s� este volt, egyetlen embert sem lehetett l�tni az utc�n, egy b�rh�z emelet�nek kis szob�j�b�l viszont m�g halv�ny f�ny sz�r�dik ki. Varr�g�p halk zakatol�sa t�rte meg a csendet…

- Huh! Ezzel is k�szen vagyok! Na, azt hiszem, m�ra m�r befejezhetem. – mondta halkan Emi, mik�zben feltett egy sz�p n�i ruhadarabot egy fa v�llf�ra. Majd fel�llt �s kis�t�lt a szob�b�l. Beleset a szomsz�dos helyis�g ajtaj�n, ahol egy kisfi� halkan szuszogva aludta az igazak �lm�t. Elmosolyodott, majd � is aludni ment.

 Tal�n egy �ra telt el, amikor h�rtelen fullaszt� k�h�g�s hangja visszhangzott a lak�sban. A kisfi� volt az, k�nnyez� szemekkel gubbasztott az �gy�n, mik�zben sz�rnyen szenvedett a k�h�g�st�l. Emi azonnal felkelt �s �trohant a m�sik szob�ba.

- Kisfiam! Krist�f! – az �l�be kapta a fuldokl� kisgyermeket �s egyb�l az ablakhoz rohant vele, de onnan csak az utca b�ze �s pora �radt be a szob�ba. –Jaj Istenem, k�rlek, seg�ts! K�ny�rg�k! Mit tegyek most?! Mit tehetn�k?! – Lassan s�t�lgatott a szob�ban, kisfi�val az �l�ben, majd lass� d�dol�sba kezdett…

Hossz�, �r�knak t�n� percek teltek el, mire a k�h�g�s csendesedett, v�g�l abbamaradt. Emi le�lt egy sz�kre az ablak al� �s kisfia s�padt arc�t n�zte a f�lhom�lyban. A gyermek csendesen �lt, er�tlen�l szor�totta mag�hoz az �desanyj�t, majd v�g�l halk suttog�ssal egy k�rd�st rebegett el:

- Anya, ha a gyerekek meghalnak, a mennyorsz�gba ker�lnek?

Emi szeme elkerekedett, nem tudott megsz�lalni, kisfia k�rd� szemekkel n�zett r�, k�ptelen volt v�laszolni.

- Igen, minden gyermek a mennyorsz�gba jut, de te m�g nem mehetsz el, m�g itt maradsz velem, megv�rjuk ap�t, m�r biztosan nagyon szeretne l�tni t�ged! Egy�bk�nt is, hogyan k�rdezhetsz ilyeneket?!

A kisgyermek elmosolyodott, k�nnyes szemeiben megcsillant a l�mpa f�nye, majd kin�zett az ablakon. Halkan kopogtak a tet�n, r�g nem hallott hangokat lehetett hallani a ny�ri v�ros csendj�ben.

- N�zd anya! Esik az es�! –Mondta a kisfi�, mik�zben kin�zett az ablakon. - De j� es�illat van, annyira szeretem ezt az illatot, olyan mintha, minden felfriss�lne.

Emi kin�zett az ablakon.

–Igen, v�gre ism�t esik az es�. –B�multa a gy�ny�r� es�cseppeket, hallgatta er�s�d� kopog�sukat, �s �rezte a megnyugtat� es�illatot. H�rtelen kisfia kez�nek szor�t�sa enyh�lt, elengedte �desanyja ruh�j�t, teste ellazult. Emi visszan�zett r�, gondolta „Biztosan elaludt…” de a gyermek szeme nyitva volt �s teljesen �res. M�r nem ragyogott a f�ny a k�k szemeiben, abbamaradt a hangos szuszog�sa, �s megsz�nt az a hihetetlen�l gyors sz�vver�se. Emi �rtetlen�l n�zett a gyermekre, nem tudta mi t�rt�nik, nem tudta hol van, �s hogy mit tegyen. H�rtelen sz�d�lni kezdett �s sz�rny� rosszull�t fogta el, olyan amilyet m�g soha azel�tt nem �rzett. A n� zokogni kezdett, patakban folytak a k�nnyek az arc�n.

- Krist�f? Kicsik�m? Mi�rt nem v�laszolsz? Mi baj van? N�ZZ R�M KINCSEM!!! KRISSZIKE!? NE TEDD EZT VELEM! ISTENEM! SEG�TS! K�NY�RG�K!

 Egy vonat hangos zakatol�sa t�rte meg az �jszakai csendet. Alig voltak utasok, ez volt a legutols� j�rat. Az egyik kabinban egy f�rfi �lt, �lt�nyt viselt, ingje ki voltak gombolva a forr�s�g miatt. Meredt kifel� az ablakon, a s�t�t �jszak�ba, amikor egy v�ros f�nyeit pillantotta meg, k�k szemeiben t�kr�z�dtek a t�voli f�nyek. A vonat lassan futott be az �llom�sra, „V�g�llom�s! k�rj�k, hagyj�k el a szerelv�nyt!” sz�lt a hang a hangosbemond�b�l. A f�rfi lassan �sszeszedte mag�t, �s�tott egyet, majd lesz�llt a masin�r�l.

- V�gre itthon vagyok! – Mondta halkan, �s elindult a kij�rat fel�. Gondolatok sz�zai kavarogtak a fej�ben, hiszen m�r t�bb mint egy h�napja nem l�tta csal�dj�t.

„Jaj, de j� lesz, megint l�thatom �ket! Biztosan meglep�dnek, hiszen azt mondtam, hogy egy h�t m�lva j�v�k. A dr�g�m m�g biztosan varr, a kicsike meg m�r alszik, nem baj, nem fogom felkelteni.”- a f�rfi gondolataiba m�lyedve s�t�lt a poros v�ros macskak�vein, amikor h�rtelen elkezdett esni az es�.

- J�, esik az es�! –mondta, mik�zben feln�zett az �gre - De j� es�illat van, annyira szeretem ezt az illatot, olyan mintha, minden felfriss�lne.

Lassan gyalogolt haza az esti hom�lyban, pr�b�lta a r�gen v�rt j�vev�ny minden cseppj�t ki�lvezni. Lassan folytak le arc�n az es�cseppek, �s v�g�l teljesen el�ztatt�k fekete haj�t �s feh�r ingj�t. Meg�llt egy r�gies b�rh�z el�tt �s feln�zett a harmadik emeleti ablakokra. „J�, m�g �g a l�mpa Krist�fn�l, hogyhogy m�g �bren van? Nem baj, legal�bb neki is k�sz�nhetek, hogy fog �r�lni, hogy esik az es�, � is nagyon szereti az es�illatot.” –gondolta mag�ban, majd elmosolyodott �s zseb�be ny�lt a kulcs�rt. Kinyitotta a bej�rati ajt�t, majd szinte rohanva ment fel a harmadik emeleti lak�shoz. Amikor bel�pett a k�sz�b�n, valami furcsa, kellemetlen �rz�s ker�tette hatalm�ba, nem �rzett m�g ilyet azel�tt. Lassan elindult a kisfia szob�ja fel�.

- Halih�! Hazaj�ttem! �s k�pzelj�tek, esik az es�! – Kiab�lta, mik�zben bel�pett a szob�ba, de ekkor megtorpant, maga el� meredt �s egyetlen egy sz� sem j�tt ki a sz�j�n. Csendesen b�mult befel� a hom�lyos kis szob�ba, ahol a vil�g legsz�rny�bb k�pe fogadta. A kisfia a f�ld�n fek�dt, csukott szemekkel, olyan volt, mint egy angyal, �s mellette fek�dt a feles�ge, v�rbe fagyva.

 A f�rfi t�rdre esett, arc�n egy k�nnycsepp g�rd�lt v�gig.

- Mi�rt pont �n? Mi�rt? Hogyan? Mi�rt ma? MI�RT NEM VOLTAM ITTHON?! MI����RT?!

A f�ldre tette homlok�t �s zokogni kezdett. Egyed�l maradt egy csendes ny�ri est�n, mik�zben az es� halkan kopogott a h�z tetej�n.