A z�ld szoba

- Szeretsz? – K�rdezte a fiatal n�, mik�zben belet�rt a mellette fekv� f�rfi koromfekete haj�ba.

A f�rfi felk�ny�k�lt, k�zelebb k�szott a n�h�z, m�lyen a s�t�tbarna szemeibe n�zett �s v�laszolt:

- Igen, szeretlek…

 Hossz� percek teltek el a reggeli cs�ndben, mik�zben egym�s tekintet�t f�rk�szt�k, majd v�g�l remeg� ajkaik �ssze�rtek, �s a pillanat egy cs�kban teljesedett ki… V�g�l a f�rfi fel�llt, de azzal a lend�lettel vissza is �lt az �gy sz�l�re. H�rtelen hideg kezek �rint�s�t �rezte a h�t�n, majd a n� teljesen hozz�simult. A kellemes, halk suttog�s t�rte meg a csendet:

- Ugye nem felejtesz el soha?

A f�rfi nem v�laszolt… Felkelt, �s lassan az ajt� fel� indult, majd kimet a szob�b�l. A n� hosszan n�zett ut�na, mintha v�rn� a visszat�rt�t, pedig tudta, hogy ez nem fog bek�vetkezni. Maga k�r� csavarta a takar�t �s visszad�lt az �gyba, majd f�l�lomba mer�lt…

        A csendet h�rtelen egy ajt� hangos csattan�sa t�rte meg, mire a n� visszat�rt az �lmok vil�g�b�l �s hatalmasra t�rta a szemeit. – Elment. - Gondolta mag�ban �s a plafont b�multa, majd lassan fel�lt, arc�n egy forr� k�nny folyt v�gig, ami k�zfej�re cs�ppent, majd onnan a takar�ra hullt. R�videsen k�vette az els� cseppet a m�sodik, majd a harmadik, �s a s�r�sb�l zokog�s lett… Miut�n kicsit megnyugodott, a n� ism�t h�trad�lt �s becsukta a szemeit. H�v�s szell�t �rzett arc�n, mely a nyitott ablakon kereszt�l jutott be a szob�ba, meghallotta az els� reggeli madarak �nek�t, majd kellemes illatot �rzett, kinyitotta a szemeit �s k�r�ln�zett a szob�ban. Minden olyanmegnyugtat� volt, az ablak s�t�tell�in kereszt�l gy�ny�r� sugarak s�t�ttek be, ezzel mindennek kellemes s�rg�s dereng�st adva. Minden olyan megnyugtat� volt, nem voltak m�g emberek az utc�n, kellemes vas�rnap reggeli csend honolt a v�roson.

- Biztos kiny�ltak a cseresznyef�k a szomsz�dban. - mondta a n�- H�t t�nyleg tavasz van!

Elmosolyodott, �s lassan felkelt, majd lass� l�ptekkel kimet a szob�b�l.

       Sok id� telt el, m�gnem egy nap �lesen kopogtattak a k�ls� ajt�n, majd r�vid id�n bel�l ism�t kopog�s hallatszott.

- Megyek m�r! – Sz�lt a j�l ismert n�i hang. – Megyek!

Kiny�lott az ajt� �s egy er�teljes f�rfi hangja recsegett a t�loldalr�l:

- Maga K. Szerilla?

- Igen, �n vagyok. - V�laszolta zavart hangon a n�.

- Sajn�lattal k�zl�m, hogy D. Oliv�r a m�lt h�ten meghalt a frontvonalon. A csata ut�n m�r csak a holttest�t tal�ltuk meg, nem tudtunk rajta seg�teni. A kez�ben egy levelet szorongatott �nnek c�mezve. – a f�rfi �tny�jtotta a levelet �s egy c�dul�t, majd enyh�n meghajolt – Ha tudunk valamiben seg�teni, k�rj�k, �rtes�tsen minket a telefonsz�mon, vagy keresse fel a c�met, ami a cetlire van fel�rva. R�szv�tem, �s eln�z�st hogy zavartam.

A f�rfi elment, a n� pedig becsukta az ajt�t. Lassan h�tral�pett, majd a kez�ben l�v� lev�lre n�zett.

- H�t t�nyleg nem j�ssz vissza. – Mondta �s zokogni kezdett.

Berohant a z�ld szob�ba, maga k�r� csavarta a takar�t, majd lassan kibontotta a levelet, amiben �sszesen 4 sz� �llt „Nem felejtelek el soha!”. A n�nek �sszeszorult a gyomra, lassan feln�zett, �s becsukta a szemeit, h�v�s szell�t �rzett az arc�n, ami a nyitott ablakon kereszt�l jutott be a szob�ba, meghallotta pacsirta �nek�t, majd kellemes illatot �rzett, kinyitotta a szemeit �s k�r�ln�zett a szob�ban. Minden olyanmegnyugtat� volt, az ablak s�t�tell�in kereszt�l halv�ny sugarak s�t�ttek be, ezzel mindennek melankolikus hom�lyt adva. Minden olyan megnyugtat� volt, m�r alig voltak emberek az utc�n, kellemes vas�rnap esti csend honolt a v�roson.

- Elm�lt az �leted… - mondta a n�- H�t t�nyleg �sz van!

Lassan h�trad�lt,majd halkan s�rni kezdett, �gy �rezte, hogy az � �let�ben m�r soha t�bb� nem lesz tavasz, �s v�g�l �lomba s�rta mag�t. �lm�ban egy csod�s z�ld szob�ban j�rt, ahov� h�rtelen egy fekete haj�, k�k szem� f�rfi l�pett be, majd a n� s�t�tbarna szemeibe n�zett, a csendet nem t�rte meg semmi…

          A szob�ban m�ly cs�nd lett, elhalkult a mad�rhang. Csak a n� heves sz�vver�se hallatszott, majd az is lecsillapodott, �s meg�llt. „Csak egym�s szem�be n�ztek, nem is volt m�sra sz�ks�g�k, egy �r�kk� tart� pillanatban.”